Jus Accardo: Toxic - Mérgezés

Sorozat: Denazen 2.
Oldalak száma: 396 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Lánc Brigitta
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Toxic
ISBN: 9789633738023
Műfaj: YA, urban fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 4,06 / 5
Moly.hu átlag: 86%

Fülszöveg:

Mikor a Sumrun éjszakáján egy Hatos megmenti Kale életét, figyelmezteti, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit adniuk kell a fiú visszanyert életéért cserébe. De Dez nem is sejtette, hogy épp azt az egy dolgot veszíti majd el, amiért bármit megadna… És nem elég, hogy Dez elveszíti Kale érintése elleni immunitását, az a Hatos, aki segít megtanítani Kale-nek, hogyan tudja irányítani a képességét, az első pillanattól kezdve odavan a srácért. Jöhet még ennél is rosszabb? Igen, Jade meg tudja érinteni Kale-t. De most a csábító Dez legkisebb problémája.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. október 6. -- október 8.

A sorozat első részét (Touch - Érintés) majdnem két éve olvastam. Dezt már akkor sem nagyon kedveltem, ezért nem is siettem a folytatással, pedig 2014-ben megnyertem a könyvet a Blogturné Klub játékán. Ó, bárcsak hamarabb levettem volna a polcról!

Véleményem

Nem volt egyszerű újra belerázódni a történetbe úgy, hogy két évig nem is nagyon gondoltam az előzményekre. Optimista voltam: gondoltam, úgyis kapunk valamiféle visszaemlékezést, ami megkönnyíti a dolgom. Nos, nagyot tévedtem. Egy olyan jelenettel indítunk, ami nagyon jól beleillik a Denazen hangulatába: Dez, Kale és Dez barátnője, Kiernan azon versenyeznek, ki ér fel leghamarabb a daru tetejére. Az eső esik, tombol a vihar, Kale és Dez mégis célbaérnek. Fent aztán elszabadul a szenvedély, nem tudják visszafogni magukat, egymásnak esnek... csak épp Dez rosszul lesz; Kale érintése nyomán iszonyú fájdalmai támadnak, és leesik a daruról.

Semmi baj, a környék tele van Hatosokkal (olyan fiatalokkal, akiknek különleges erejük van), így Deznek nem esik baja; volt pasija, Alex siet a megmentésére - ugyanaz az Alex, aki pár hónapja megpróbálta megölni Kale-t. Ám Dez nem omlik Alex karjaiba, inkább futásnak ered. Nagy hiba, ugyanis az apja mindent megtesz, hogy a Denazen számára megszerezze Dezt és Kale-t is. Dezt egy hátborzongató ikerpár veszi üldözőbe, majd ismét belefut Alexbe. Az egyik iker még így is elkapja a lányt, valamit csinál vele, amitől nagy fájdalmai lesznek - megint.

"Ezen az estén már másodszorra zuhantam le a magasból. Vagy a végzet próbált közölni velem valamit, vagy az univerzumnak volt igencsak beteg humora."

És itt még nincs vége Dez legrosszabb napjának: Ginger, a Hatosok "főnöke" egy lányt hoz a főhadiszállásukra. Ez a lány, Jade lesz hivatott kitanítani Kale-t arra, hogyan használja az erejét. Amíg Jade mellette van, Kale érintése nem halálos; ám Dez ugyanúgy fájdalmat érez tőle. Jade ki is használja, hogy szabadon tapizhatja a fiút, míg Dez nem. Úgy tűnik, minden és mindenki összefogott a kapcsolatuk ellen. És a fiatalok közötti szakadék tovább mélyül, mert vannak dolgok, amiket Dez nem oszthat meg Kale-el: mondjuk azt, hogy talán csak hónapjai, ha nem hetei vannak hátra...

Ez a könyv maga az adrenalinbomba: a szereplők adrenalinfüggők, egy percre sem állnak meg. Folyamatos az akció, itt mindig történik valami. Nagyon könnyű belefeledkezni a lapokba; vagy inkább mondjuk úgy, hogy nehéz letenni a könyvet. Én már csak tudom, hajnal kettő után fejeztem be, mondván, ezt a száz oldalt csak nem hagyom már meg holnapra! Hányszor elhatároztam, hogy még ezt a fejezetet befejezem, aztán alszok... csak épp a fejezetek úgy értek véget, hogy ember legyen a talpán, aki abba tudja hagyni.

Három fő probléma mentén épült fel a könyv. Az egyik a "Jade-Kale-Dez-Alex szerelmi négyszög", egy másik a Felsőbbrendűség-projekt, a harmadik pedig a halálos mérgezés, amit Dez kapott az egyik ikertől. Utóbbi kettőre van megoldás: ha Dez feladja magát, az apja kigyógyítja őt a mérgezésből, és még élhet pár hónapot. Ha Kale-t is feladja, akkor a Felsőbbrendűségre is megkapja a gyógyszert, hogy ne őrüljön meg a tizennyolcadik születésnapján. Épp csak ott a probléma, hogy Dez inkább meghal, mint hogy az apja kezére adja Kale-t vagy saját magát.

"– Veled minden sokkal jobb. – Jégkék tekintete az enyémbe fúródott. Amikor Kale így nézett rám, könnyedén elfeledkeztem a világ többi részéről. Ujjait az övbújtatómba fűzte, arra használva, hogy újra magához húzzon. – Csakis veled, Dez."

A könyv legnagyobb hányada mégis a szerelmi sokszögről szólt. Ha Alexet nem számítjuk (hiszen tudjuk, hogy Dez nem akar tőle semmit), még mindig ott van Jade, aki a szerelmesek közé áll. A Jade elleni keresztes hadjáratban Kiernan lesz Dez szövetségese. Kiernant egyből megkedveltem: ő is adrenalinfüggő, de sokkal kevésbe heves vérmérsékletű, mint Dez. Nem is tudom, mit irigylek tőle jobban: a lila hajfonatát, vagy a képességét, amivel láthatatlanná tud válni. Azt nem gondoltam, hogy jelentősebb szerepet kap a könyv végére; micsoda plot twist!

Még ha Dezt nem is kedveltem, de nagyon bele tudtam magam élni a helyzetébe. Minden fájdalmát, féltékenységét ugyanúgy átéltem, és annyira gyűlöltem Jade-et! Amúgy nem vagyok egy erőszakos személyiség, de Jade-et még én is megtéptem volna. Kale viszont hozta a formáját: ugyanolyan ártatlanul aranyos, mégis vadul védelmező, mint az előző kötetben. Egy ponton viszont nagyon kiakadtam rajta: olyat tett, amit nem vártam tőle, és nem is értettem, miért. Szerencsére a könyv végén kapunk egy fejezetet Kale szemszögéből, és pont azt a bizonyos jelenetet írja le. Így felfogtam, mi volt a mozgatórugója, de attól még nem értek egyet vele. Most hagyott egy kis fekete foltot a róla kialakult képen.

Egy szónak is száz a vége: ezt a könyvet nagyon, nagyon szerettem! Remélem, hamar kiadja a Könyvmolyképző a befejező kötetet; most nem akarok két évet várni a folytatással.