Sorozat: Luxen 1,5Oldalak száma: 382 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Oblivion
ISBN: 9789633995327
Műfaj: YA, sci-fi, (urban) fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 4,46 / 5
Moly.hu átlag: 95%
Fülszöveg:
Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.
Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.
Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.
Én és a könyv
Olvasva: 2016. október 12. -- október 13.
Mivel az Obszidián az egyik kedvenc könyvem, kétségem sem volt afelől, hogy az Obliviont is el fogom olvasni. A Te választod ki, mit olvassak kihívásra választotta nekem szeptemberre az egyik kedves molytársam, így gyorsan túl is estem a könyvön.
Véleményem
Daemon Black biztonságban érzi magát a saját kis zárt világában. Ő a legerősebb luxenek egyike, az ő dolga, hogy megvédje a húgát, Deet és a luxen közösséget ellenségeiktől, az arumoktól. Ám egy napon felfordul az élete: a szomszédba egy csinos emberlány költözik, és Daemonben felébred a szenvedély. Nem, nem állhat össze egy emberrel! Az emberek megbízhatatlanok, bajkeverők, és mindent elrontanak. Daemon öccse, Dawson is szerelembe esett egy lánnyal, és most mind a ketten halottak. Daemon ezért mindent megtesz, hogy távol tartsa a lányt, Katyt magától és Deetől is. Illetve, csak szeretné... Minél jobban próbálja taszítani Katyt, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Veszélyesen közel. Életveszélyesen. És minden jel arra mutat, hogy a múlt készül megismételni önmagát...
A fő kérdés: milyen plusz dolgot nyújt nekünk az Oblivion? A válasz: arrogáns, szenvedélyes, itt-ott pajzán Daemon-gondolatokat. Azt tudhatjuk meg, hogy Daemon bizony nem utálta Katyt, sőt...; és azt, hogy Daemon luxen-társai mit szóltak ahhoz, hogy a lány az életük része lett. Ez nem sok, igaz? Akkor mégis mi értelme volt annak, hogy megszületett ez a könyv? Személy szerint úgy érzem, semmi. Daemon karakterének hatalmas rajongótábora van, és én is egy vagyok közülük. JLA (és/vagy a kiadója) ezekre a rajongókra épít, gondolván: ezek úgyis megveszik. Ilyen az üzlet: ha van rá kereslet, akkor el kell adni.
Sajnos ehhez a bejegyzéshez nem sokat tudok írni. Mégis miről áradozhatnék? A luxen-faj különlegességéről? Az izgalmas cselekményről, netán a jól felépített szereplőkről? Hiszen már mindet ismerem, az elejétől a végéig. Csak az Obszidiánhoz tudom viszonyítani, és nem kérdés, hogy a két könyv közül melyiket szerettem jobban. Valahogy Katy karakterével sokkal inkább tudtam azonosulni, az ő szemén keresztül minden cseppjét kiélveztem a történetnek.
És mivel az Obszidiánt imádtam, az Obliviont sem utálhatom. Egynek jó volt, hogy az érem másik felét is megpillanthattuk, de semmi különös. Ha elsősorban a történetéért szereted a Luxen-sorozatot, és csak másodsorban Daemon miatt, akkor nem maradsz le semmiről, ha kihagyod ezt a könyvet. A hardcore Daemon-fanok viszont semmiképpen se menjenek el a könyv mellett (tudom, erre nem is kell figyelmeztetni őket ;) )!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése