Sorozat: -Oldalak száma: 448 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Sóvágó Katalin
Kiadó: Scolar
Eredeti cím: Fangirl
ISBN: 9789632445847
Műfaj: YA, romantikus
Goodreads átlag: 4,14 / 5
Moly.hu átlag: 89%
Fülszöveg:
Cath imádja Simon Snow-t.
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?
Én és a könyv
Olvasva: 2016. október 16. -- október 21.
Rainbow Rowellről csupa jó dolgokat hallottam, a könyvei nagyon népszerűek. A Fangirlnek anno a borítója fogott meg; amikor megláttam, hogy Magyarországon a fenti sárgasággal jelenik meg, hát frászt kaptam. Inkább megrendeltem a BookDepo-ról eredeti nyelven.
Véleményem
 |
| Macmillan, 2014 |
A könyvben Cath Avery felnőtté válásának leszünk szemtanúi. Cath egy csendes, visszahúzódó lány, aki retteg az újdonságoktól. Ikertestvére, Wren választja ki a főiskolát, ami még nem lenne baj, legalább együtt lesznek. Vagy mégsem? Wren kijelenti, hogy nem szeretne Cathtel együtt élni, hiszen egész eddigi életükben össze voltak nőve. Wren mindenben az ellentéte Cathnek: ő a társaság központja, bulizik, nem képes egy szobába bezárva üldögélni.
Míg Wren buliról bulira jár, Cath még az ebédlőbe sem akar kimenni egyedül. Szorgalmasan tanul, az órákon kívül kerüli az embereket. De van két ember, akik elől nem tud elbújni: a bunkó szobatársa, Reagan, és annak mindig mosolygós barátja, Levi. Utóbbi folyton próbálja rábeszélni Cathet egy kis társasági életre, de a lány hajthatatlan. Számára nincs tökéletesebb kikapcsolódás, mint Simon Snow fanfictionöket írni.
 |
| palnk | DeviantArt |
Egyébként Levit tényleg nehéz nem kedvelni: folyton jókedvű, mindenkivel kedves; még Cathtel is, pedig egyáltalán nem érdemelte ki. Mindig ott van, ha szükség van rá; akkor is, ha senki nem hívta. Ő ilyen; elég megjelennie, és az embernek máris szebb lesz a napja. Nem egy tipikus romantikus hős, aki olyan tökéletes, hogy csak a könyvek lapjain létezhet... Levi átlagos, és vannak gyengeségei. Ez teszi őt életszerűvé és nagyon szerethetővé.
"Különben is, néha csak azért fogjuk valakinek a kezét, hogy bizonyítsuk, hogy még élünk, és ezt a tényt egy másik emberi lénynek kell bizonyítania."
Cathet szerettem is, meg nem is. Kicsit magamra ismertem benne: én is rettegek az ismeretlentől, csak valamivel kevésbé. Szerettem benne, hogy ennyire törődik a szeretteivel, azt viszont gyűlöltem, hogy nem képes kiállni saját magáért. Nem egyszer csalódik a könyv során, és ilyenkor mindig magába fojtja az indulatait. Mintha szeretne szenvedni, mintha ő maga akarná, hogy kihasználják, hogy áldozat lehessen.
Cathtel még mindig jobban tudtam azonosulni, mint Wrennel. Lehet, hogy ikertestvérek, de semmi közös nincs bennük. Iszonyatosan haragudtam rá, hogy önző módon csak a buli meg a pia járt Wren eszében, miközben Cathet is magára hagyta, meg az apjukat is, pedig mindkettőnek most lett volna leginkább szüksége Wrenre. Aztán a végén Wren átesett a ló túloldalára; nyilvánvalóan hibázott, és mégsem akart változtatni az életvitelén. Ha ezt a helyzetet a helyén kezelte volna, meg tudtam volna neki bocsátani, így viszont soha.
"– Minek olvasol ilyesmit? – kérdezte Wren, amikor észrevette.– Milyet?– Olyat, aminek nincs a borítóján se sárkány, se tünde."
A mellékszereplők közül a lányok apját, Artot, és Cath szobatársát, Reagant szerettem meg. Utóbbi meglepett: eleinte roppant ellenszenves volt, de hamarosan kiderült, hogy igazi barát. Nem az a fajta, aki felvidít, ha rossz kedved van; hanem az, aki a szemedbe mondja, hogy szedd már össze magad, mert szánalmasan nézel ki.
 |
| palnk | DeviantArt |
A történetben nagyon hangsúlyos szerepet kapnak a fanficek. Cath nem csak egy Simon Snow rajongó, hanem A rajongó. Jelenleg a Carry on, Simon című regényén dolgozik, ami már több szempontból túlmutat az eredeti műveken is. Cath rajongói írásait kb. úgy kell elképzelni, mint a Harry/Draco fanficeket (a történet tulajdonképpen a Harry Potter koppintása). Azzal még kibékültem volna, ha csak említés szintjén beszélnek a szereplők a Simon Snow-könyvekről és fanficekről, de a szerző nem érte be ennyivel. Konkrétan lenyomja a torkunkon egy olyan sztori szilánkjait, aminek nem ismerhetjük a cselekményét, karaktereit. Az egyes fejezetek között mindig helyet kap egy rövidke Simon Snow-fejezet, akár az eredeti szerző, akár Cath tollából. Plusz Cath is elég sok részletet olvas fel Levinek, oldalakon át. (És még ez sem volt elég: Rainbow Rowell azóta megírta az egész Carry Ont, és ki is adta.) Becsülettel átrágtam magam ezeken a jeleneteken, és eleinte úgy gondoltam, színesítik a történetet, de később untam őket, majd a vége felé már utáltam is.
"– De hiszen nincs nagyobb dolog annál, mint a semmiből teremteni valamit! – kedves arca kipirosodott. – Gondolj csak bele, Cath! Ezt teszi az Isten vagy egy anya. Nincs részegítőbb élmény, mint valamit megalkotni a semmiből! Alkotni valamit magadból!"
A magyar kiadást még nem láttam élőben, de az én példányomban némi extra tartalom is helyet kapott. Az első borító belsején egy rajz ábrázolja a fontosabb szereplőket, a hátsó borító belsején pedig egy sorsfordító (de nem spoileres) jelenetet rajzoltak képregényszerűen. A könyv végében még van egy interjú Rainbow Rowellel, valamint egy extra fejezet a Carry Onból.
Összességében szerettem a könyvet. Életszagú a történet, olyan, amit akármelyikünk átélhetne. A szereplők is átlagosak, erényekkel és főleg hibákkal együtt. A legjobban Cath és Wren karakterfejlődése tetszett, a legkevésbé a túl sok Simon/Baz sztori. Van mondanivalója is a könyvnek, nem csak a levegőbe beszél: becsüld meg a szeretteidet, és figyelj oda a környezetedre; a való világban élsz, az legyen a fontosabb, ne az álomvilág. Szeress, és hagyd, hogy szeressenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése