Sorozat: Insanity 1.Oldalak száma: 248 oldal
Megjelenés éve: 2013
Kiadó: Smashwords
ASIN: B00HFE668Y
Műfaj: fantasy, YA, horror, mesefeldolgozás
Goodreads átlag: 3,86 / 5
Fülszöveg (saját fordítás):
Miután véletlenül megölte osztálytársait, Alice Wonder a Radcliffe Elmegyógyintézetbe került. Senki nem vitatja, hogy őrült. Egyedül egy vízipipa-függő professzor gondolja másként. Bizonyítani tudja Alice épelméjűségét, ám ahhoz meg kell fejtenie Lewis Carroll festményeinek és fényképeinek rejtélyét, valamint meg kell találnia Csodaországot.
Carter Pillar professzor meggyőzi az intézet igazgatóját, hogy Alice életeket menthet, és az ő küldetése kézre keríteni Csodaország szörnyetegeit, akik modern kori bűnözőkké reinkarnálódtak. Alice-nek ezután kettős életet kell élnie: nappal az Oxfordi Egyetem hallgatója, éjszaka pedig az elmegyógyintézet betege. Az őrület és a józan ész közötti határvonal elmosódik, amikor találkozik Jack Diamonddal: az arrogáns egyetemista fiú szerint az őrültség is egyfajta tudomány.
Én és a könyv
Olvasva: 2016. október 23. -- október 26.
A Fangirl után egy kis olvasási válság lépett fel nálam; leginkább azért, mert azokat a könyveket, amiket már szívesen olvasnék, beneveztem a Könyvmoly Párbajra, és nem kezdhetem el november 8-a előtt. Kb. egy órát töltöttem azzal, hogy lapozgattam a Kindle-ömet, hátha valamelyik könyvhöz kedvet kapok, de semmi. Aztán megkértem a vőlegényemet, hogy mondjon egy számot, és azt a könyvet fogom elolvasni; hát, így kezdtem neki ennek az Alice Csodaországban-feldolgozásnak. Ó, és ez volt idén az 50. könyvem!
A történet röviden
Egy halott lányra bukkannak. A lány mosolyog, mintha csak aludna; vagy mégsem? Ha az ember jobban megnézi, láthatja, hogy a gyilkos rávarrta a vigyort az áldozat arcára. A lány kezében egy Alice kalandjai a föld alatt (az eredeti, legelső kiadás) könyvet találnak, és az egyik bámészkodó rájön, hogy a gyilkos a hírhedt Cheshire Cat (Kosztolányi fordításában Fakutya, de a történetben szó sincs kutyákról, ezért a továbbiakban is csak Cheshire-ként fogok rá hivatkozni)...
Alice nem emlékszik semmire. Csak annyit tud, hogy elmegyógyintézetben, egy föld alatti cellában van, de azt nem, hogy miért. Nyílik a cellaajtó: eljöttek érte, hogy sokkterápiára vigyék. Ám Alice-nek más tervei vannak: kiszabadítja magát a kényszerzubbonyból, és menekülőre fogja. Már érzi a szabadság ízét, amikor eszébe jut az egyetlen barátja, Tigrisliliom. Muszáj visszamennie érte, de emiatt el is kapják. Később látogatóba érkezik hozzá az anyja és két lánytestvére; tőlük tudja meg, hogy mit követett el, amiért az intézetbe kényszerült: az iskolabuszon megölte az osztálytársait, köztük a barátját, Adam J. Dixont. Alice, bár nem emlékszik Adamre, a szíve szakad meg.
És hogy mi is lenne Alice küldetése? Kézre kell kerítenie a Cheshire Catet. Meg kell mentenie egy kislányt, akire valamiért utazik a gyilkos. Számos rejtélyt kell megoldania, találkoznia Csodaország jó és gonosz lényeivel, akik igen fontos (vallási, politikai, stb.) szerepet töltenek be a modern társadalomban. És meg kell akadályoznia, hogy a Cheshire visszaszerezze az erejét, mert ha az megtörténik, totális káosz vár a világra...
Véleményem
Ütősen kezdődött, izgalmasan folytatódott, aztán volt mersze úgy véget érni, hogy keresgélhettem az államat a földön. Egyszóval: megfogott.
Gyerekkoromban láttam az Alice Csodaországban c. mesét, és nagy hatással volt rám. Imádom a világot, amit Lewis Carroll megteremtett: varázslatos és mégis ijesztő. Nos, az Insanity úgy kifordítja magából Csodaországot, hogy na. Kezdjük mindjárt ott, hogy a történet szerint Carroll nem kitalálta Csodaországot és Alice kalandjait, hanem megörökítette az utókor számára. De nem csak ennyit tett: bezárta Csodaország Szörnyeit - Cheshire kivételével -, hogy azok ne tudjanak másoknak ártani. (Ezt a részét nem is egészen értem, hiszen akkor Carter Pillar mit keres a való világban, és hogy tudott embereket ölni? Talán a következő kötetekből kiderül.)
A szereplőket igazán megkedveltem, a kedvenceim természetesen Alice és a Pillar voltak. Végre egy hősnő, aki távolról sem tökéletes, és nem is akar az lenni; egyszerűen csak meg akar menteni egy kislányt, és emlékezni akar a múltjára. Carter Pillar, a hernyó rengeteget segített Alice-nek, egyáltalán nem érződött rajta, hogy gonosz sorozatgyilkos lenne. Számomra ő egy pozitív szereplő, legalábbis egyelőre; aztán ki tudja, mit hoznak a következő kötetek. Nagyon tetszett, hogy a karakterek nem egyszerűen fekete-fehérek. A jókban is van rossz, és a rosszakban is jó. Lehetne ez egy alapkövetelmény az íróktól, de sajnos vannak olyanok, akik nem tudnak 3D-s szereplőket írni; ezért is örülök, ha többsíkú karakterekkel találkozom egy könyvben.
"A Radcliffe Elmegyógyintézet - hivatalosan a Warneford Kórház - orvosai a sokkterápia megszállottjai. Imádják nézni, ahogy a páciensek kidülledő szemekkel, remegő végtagokkal könyörögnek megváltásért. Ilyenkor elgondolkodom, kik is az igazi őrültek itt."
A Cheshire Cat körüli rejtély a kötetnek majdnem a végéig kitartott: miért öl lányokat? Miért pont őket? Egyáltalán mi a célja ezzel? Előbb-utóbb minden kérdésre választ kapunk, és belepillanthatunk Cheshire múltjába is. Nagyon horror volt az a fejezet, és teljesen megértettem, miért utálja az embereket: a helyében én is minden eszközt bevetnék, hogy megbosszuljam.
Imádtam ezt a modernkori Alice-feldolgozást, az elmegyógyintézetet, a reinkarnálódott szereplőket, Carroll szerepét a harcban, a Kattenstoet-fesztivált, stb. Igaz, a könyv érezhetően sorozatkezdő kötet, mert nagyon sokat magyaráz benne a szerző (Pillaron keresztül). Sokat tanultam Lewis Carrollról, meg az Alice eredeti kiadásáról is - mintha csak elolvastam volna a könyv Wikipedia-oldalát, csak ez így sokkal jobb, mert a tényeket a szerző beleépítette a cselekménybe is.
Egyetlen negatív dolgot tudnék felhozni: túl sokszor hangzanak el a könyvben bizonyos megállapítások, ráadásul egyik ellentmond a másiknak. Pl. „a kinti világ túl őrült nekem” / „túl őrült vagyok a kinti világhoz”, vagy: "csak egy őrült lány vagyok" / "nem vagyok őrült".
Ó, és még annyi kiaknázatlan momentum van ebben a történetben! Mennyi csodaországi szereplő, akikkel még nem találkoztunk! Jack Diamond is egy nagy rejtély egyelőre, meg Alice balesetének a részletei... Remélem, egyszer Csodaországba is eljutunk. Az biztos, hogy nekem ebből a sorozatból még több kell! (Jelenleg hét kötetet számlál a sorozat, és még mindig nincs vége.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése