Sorozat: A siló 2.Oldalak száma: 120 oldal
Megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés: 2011
Fordította: Rákócza Richárd
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Sötét örvény
Eredeti cím: Proper Gauge
ISBN: 9789633731376
Műfaj: sci-fi, disztópia, posztapokaliptikus
Goodreads átlag: 4,16 / 5
Moly.hu átlag: 81%
Fülszöveg:
A mérgező külvilág elől a silóban menedéket találó társadalom egyik legfontosabb posztja üresedett meg. Miután Holston seriffet a szigorú törvények a halálba küldték, a seriffhelyettes és a polgármester az utódját keresik. Meg is találják a siló mély-lenti világában, a legalsó szintek gépvilágában élő fiatal lány személyében, aki jobb meggyőződése ellenére elvállalja a hivatalt. Még ki sem nevezik seriffnek, máris hatalmas ellenféllel kell szembenéznie: a siló számítógépes rendszerét működtető IT-osztály vezetőjével, aki saját emberét kívánja megtenni seriffnek, gátlásai pedig nincsenek, célját bármi áron, de el akarja érni…
Én és a könyv
Olvasva: 2016. október 8.-- október 10.
Az első részt (Holston) olyan másfél éve olvastam, de a mai napig a hatása alatt vagyok. Most a Book Challenge kihívás utolsó körére vettem elő a folytatást. A második résznél számítottam arra, hogy nem fog annyira lenyűgözni, mint Holston története, de azért nem is bánom, hogy elolvastam.
Véleményem
A cselekmény tulajdonképpen annyi, hogy Jahns polgármesterasszony és Marnes seriffhelyettes elindulnak a siló aljába, hogy rávegyék Juliette-et arra, vállalja el a seriffi pozíciót. Közben ide-oda betérnek, megnéznek ezt-azt, de ennyi az egész, százhúsz oldalban. Persze nem is vártam el a könyvtől, hogy cselekményében legyen erős, de azért több érzelemre, több izgalomra számítottam.
Tekintve a könyv terjedelmét, egyik karaktert sem sikerült annyira megismernem, hogy megszeressem őket. Többnyire Jahns szemszögéből olvashattuk a dolgokat, az ő gondolataiba láthattunk bele. Kiderült, hogy a mai napig hiányolja elvesztett férjét, de most gyengéd érzelmek fűzik a seriffhelyetteshez is. Sok dilemmát okozott neki ez a probléma, ám végül úgy tűnik, Jahns sem közömbös Marnes számára. A négynapos út során összecsiszolódtak, de boldogságuk nem tarthatott soká: az IT-szektor mindent tönkretesz, semmitől sem riad vissza.
"Úgy tűnt, egymás vonzásában keringenek, Marnes meg ő, próbára téve a régi vonzalom emlékét, megvizsgálva a régi sebek érzékenységét, kutakodva valamilyen gyenge pont után, ami még megmaradt a rideg és megtört testek közt, a ráncos, száraz, papírszerű bőrön s a szívben, amelyet a jog és a politika tett érzéketlenné."
Ha már az IT-nél tartunk: eljutottunk a siló legérdekesebb, legtitokzatosabb szektorához. Nagyjából minden részlegnek megvan a maga feladata, működésük egyértelmű, de az IT nem tartozik ezek közé. Még a polgármester sem tudhat arról, mi folyik ezen a részlegen, holott ők használják fel az energiának igen nagy százalékát. A részleg vezetőjének hatalmas a befolyása: mindent megkapnak, amit csak akarnak, és ha valaki szembeszegül velük, nos... nem számíthat semmi jóra. Ebben a kötetben csak egy kis ízelítőt kaphattunk a szektor működéséről, de azt hiszem, a következőben Jules visszatér majd ide, az első hivatalos ügyében, és ez érdekes szituációkat szülhet majd.
Két dolgot tudnék kiemelni, ami tetszett a sztoriban: az utolsó oldalak váratlan eseményei, és az, hogy kicsit jobban beleláthattunk a siló működésébe, a társadalom felépítésébe, a hatalmi harcokba. Pl. megtudtam azt, ami már jó ideje foglalkoztatott, hogy mekkora is a siló, hiszen a könyvben két napig tartott az út fentről. Nos: "a silót matematikailag három negyvennyolc szintes szekcióra osztották". Továbbá arra is fény derült, hogy a társadalom legjava csak többévente tesz látogatást a felsőbb szintekre. Imádok ezekről az apróságokról olvasni, hiszen Howey annyira egyedit teremtett!
" - Tegyük fel - figyelmeztetem, csak a hipotézis kedvéért -, hogy emberek éltek azokban az ősi, föld feletti silókban, amelyek ott meredeznek a domboldal felett. Nem gondolja, hogy mozognának egy kicsit? Állandóan ugyanabban a silóban lennének? Sosem néznének át ide, vagy mennének fel vagy le száz emeletet?"
Viszont nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy ez csak egy átvezető kötet; bízom benne, hogy a következő részben történik is valami, vagy legalább olyan érzelmi hullámvasútra állít, mint az első kötet. Szívem szerint három és fél pontot adnék a könyvnek, de itt, a blogon - saját szabályaimnak megfelelően - kerekítenem kell valamerre. Marad a három pont, mert sajnos elég lassú a folyása, és az utolsó oldalakat leszámítva nem sok érzelmet váltott ki belőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése