Sorozat: Felföldi krónikák 1.Oldalak száma: 316 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 1999
Fordította: Körmendi Ágnes
Kiadó: Cor Leonis
Eredeti cím: Beyond the Highland Mist
ISBN: 9786158036221
Műfaj: fantasy, romantikus, erotikus
Goodreads átlag: 4 / 5
Moly.hu átlag: 79%
Fülszöveg:
Egy csábító skót földesúr…
Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…
Egy nő, aki az idő foglya…
A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét! Bár Adrienne nem biztos abban, hogy helyes engednie a szívében ébredező érzelmeknek, kétségeinél erősebbnek tűnik Hawk elszántsága, hogy maga mellett tartsa a lányt…
Karen Marie Moning, a nagy sikerű Tündérkrónikák szerzője ezúttal az érzékek földjére kalauzolja olvasóit. A Felföld ködén túl sorai buja skót tájakat, vad felföldieket és megoldásra váró rejtélyeket ígérnek a főszereplők perzselő pillanatai mellett. Egy csepp misztika kell még, és máris a druidák rejtélyes világában találjuk magunkat, ahol az időn és téren túli szerelem számunkra is csupán karnyújtásnyira kerül. A Cor Leonis Kiadó ezzel a kötettel indítja útjára a többszörösen RITA-díjra jelölt és RITA-díjas Highlander-sorozatot.
Én és a könyv
Olvasva: 2016. május 20. -- május 26.
A Tündérkrónikák-sorozat a kedvenceim közé tartozik, így amikor megtudtam, hogy a szerző másik sorozatát is elkezdik itthon kiadni, nagyon izgatott lettem. A lelombozó értékelések után is el akartam olvasni, most pedig itt vagyok, és sajnos egy újabb lelombozó értékelést készülök írni.
Véleményem
Nagyon röviden arról, hogy miről is szól a történet... Adrienne csúnya ügybe keveredett, és most vadásznak rá. Menekülőre kell fognia, de azt álmában sem gondolja, hogy a biztonságát és boldogságát nem egy másik helyen, hanem egy másik időben, a 16. században fogja megtalálni... Hawk messze földön híres szerető: minden nő, aki egyszer próbálta, azt mondja, ő a legjobb - még Aiobheal is, a tündérek királynője. A tündérkirály és az udvari bolond pedig bosszút forral: Hawknak feleségül kell vennie egy gyönyörű lányt, aki gyűlöli, és nem hajlandó társául fogadni a férfit - és így pottyan az ölébe Adrienne.
Adrienne jól viseli új életét a 16. században, újdonsült anyósával is igen hamar összebarátkozott. Csak az az undok Hawk ne nyomulna! Hallatlan, még az esküvőre sem jött el személyesen, hanem bizalmasát küldte maga helyett. Hát így járt, akkor ne számítson Adrienne-től kedvességre! Hah, és még féltékeny Adamre, a kovácsra? Ezt még a javára is fordíthatja...
Adrienne-re egyszerre nyomul a férje, Hawk és a kovács, Adam. Egyiket a másikkal teszi féltékennyé, és közben mindkettőjüket megismeri kicsit. Míg Adam kezdi túlzásba vinni az udvarlást és egyre erőszakosabbá válik, addig Hawkot egy gyengédebb, védelmezőbb oldaláról ismerjük meg. És amikor már-már kezd összemelegedni a lány és a férje, felbukkannak Hawk korábbi szeretői, akik Adrienne életét is veszélybe sodorják. És ez talán még semmi a tündérek igazi bosszújához képest...
Hogy mire számítottam a könyvtől? Tündérekre, legendára, cselekményre, nagy kérdésekre és nagy leleplezésekre; valami olyasmire, amit a Tündérkrónikákból már megismerhettünk. Nagy sajnálatomra mindebből csak tündéreket tartalmazott (nyomokban) a könyv, de róluk sem tudunk meg semmit - se a társadalmi felépítésüket (no, azon kívül, hogy királyságként működik), se a legendájukat, szóval tényleg egy jó nagy semmit. A cselekményről meg nem igazán akad mondandóm: az egész könyv tkp. arról szól, hogyan húzza Adrienne a kovácsot a nemessel, és a nemest a kováccsal.
A szereplők közül csak Hawkot és az anyját tudtam megkedvelni. Az édesanyja (ha jól emlékszem, talán Lydia a neve) már az első pillanattól fogva szimpatikus volt. Nem egy kifejezett anyós-alkat. Csak néztem, hogy képes végighallgatni, hogy Adrienne szidalmazza a fiát, aki egyébként egy jó ember; a helyében az első nap lekevertem volna egyet a lánynak. Hawkot talán csak azért sikerült megkedvelnem, mert az ő szemszögéből is olvastam, így megismerhettem a gondolatait, motivációit, amik bizony sokszor ellent mondtak a tetteinek. Ha csak a cselekedeteire kellett volna hagyatkoznom, talán eleinte én is úgy álltam volna hozzá, mint Adrienne, de hamar megkedveltem volna. (És itt a legnagyobb különbség Adrienne és köztem: ő is megkedvelte ugyan Hawkot, de továbbra is bántotta, és ezzel nagyot bukott a szememben.) Adamet kifejezetten utáltam: először nem is tudtam, ki ő és mit keres ebben a történetben, de aztán leesett, és egyre nagyobb undorral olvastam azokat a jeleneteket, amiben szerepelt.
Viszont a helyszínválasztás kifejezetten tetszett: Skócia egy olyan ország, amit egyszer nagyon- nagyon szeretnék megnézni a saját szememmel. A gyönyörű táj, a kastélyok, a történelem, a nyelv, a skót whisky - minden érdekel, ami Skóciával összefügg. Nagyon örülök, hogy ebben a könyvben kaptam egy szeletkét az országból, már ezért megérte elolvasni.
Még egy valamit muszáj megemlítenem: Moning gyönyörű fogalmazásmódját. Ha a cselekmény csapnivaló is, Moning mégis élvezetesen tudta megírni; még azokat a jeleneteket is, amiben végképp nincsen semmi lírai. Ez a Tündérkrónikákban is tetszett, és örülök, hogy a Felföldi krónikákban sem kellett hiányolnom. (Ám sajnos ide is meg kell fogalmaznom egy kritikát: az olvasásélményt csak a számos félrefogalmazás, ill. alul- és túlragozott szavak törték meg. Szinte magam előtt láttam, ahogy visszatörölték a mondatot, hogy átfogalmazzák, de a mondat elejét már nem igazították hozzá az új szerkezethez.)
De fel a fejjel: valahol olvastam (talán a Cor Leonis Kiadó fogalmazta így meg?), hogy a sorozat első kötete inkább a romantikára koncentrál, és csak a további részekben teljesedik ki a tündéres problémakör. Ha egyszer megjelenik Magyarországon a második kötet, talán elolvasom, csak hogy teszteljem ezt az állítást: bízom benne, hogy a további részek csak jobbak lehetnek.
És egy kérdés a mai napra: van, aki szerint a skót szoknya (skotnya) szexi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése