Kiera Cass: The Heir - A koronahercegnő

Sorozat: A Párválasztó 4.
Oldalak száma: 370 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Gázsity Mila
Kiadó: GABO
Eredeti cím: The Heir
ISBN: 9789634060796
Műfaj: disztópia, romantikus, YA
Goodreads átlag: 3,88 / 5
Moly.hu átlag: 85%

Fülszöveg:

Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.

Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.

Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. december 6-8.

A Párválasztó-trilógia (A Párválasztó, Az Elit, Az Igazi) nagy kedvencem, America és Maxon megismerkedésének minden fejezetét imádtam. Hatalmas lelkesedés fogott el, amikor megtudtam, hogy Kiera Cass megírja a folytatást, és meg is vettem a könyvet tavaly nyáron, de az első értékelések valahogy nem győztek meg, ezért csak most kerítettem sorra.

Véleményem

Húsz év. Ennyi idő telt el azóta, hogy véget ért Maxon herceg Párválasztója. America egy szeretetteljes királyné, Maxon pedig jó és igaz király lett, aki sokat tett azért, hogy az országa élhető legyen. Az évek során a királyi párnak négy gyereke született: az ikerpár, Eadlyn és Ahren, majd még két fiú, Kaden és Osten. Eadlyn hét perccel előzte meg öccsét, és ezzel minden akarata ellenére ő lett a trónörökös.

Most újabb gond fenyegeti Illéát: hiába szűnt meg a kasztrendszer, az emberek nem hajlandóak elvonatkoztatni a múlttól. Egyre több erőszakos cselekmény történik, és a királynak időt kell nyernie, hogy kitaláljon valami megoldást. Mi is lehetne jobb figyelemelterelés, mint egy Párválasztó? Csak egy gond van: Eadlyn egyáltalán nem szándékozik megházasodni...

[Forrás]

Nem is tudom, melyik a rosszabb: ha olyan karakter szemszögéből követed végig az eseményeket, aki unalmas, semmilyen; vagy ha egy dühítő, hisztis, önző lány bőrébe kell bújnod. Eadlyn az utóbbi kategóriába tartozik. 18 évesen, trónörökösként úgy gondolkozik, mint egy 15 éves kis liba, de ennél sokkal nagyobb baj az, hogy eközben a világ egyik legnagyobb hatalmú személyének tartja magát. Sajnos csak ritkán mutatja meg az emberi oldalát, az is javarészt műsor, a közönségnek szól.

"A tükörbe bámulva a következő szavakat intéztem magamhoz: – Eadlyn Schreave vagy. Te leszel a következő ennek az országnak az élén, s te leszel az első nő, aki erre teljesen egyedül is képes. Nincs senki, akinek hatalma a tiedhez lenne mérhető – közöltem a tükörképemmel."

Ezt a Párválasztót nem kellett volna megrendezni, és van bennem egy olyan kellemetlen gondolat is, hogy ezt a könyvet sem kellett volna megírni. Ám! Mostanában rengeteg sorozathoz készül olyan könyv, ami a pasi szemszögéből írja meg ugyanazt a sztorit (lásd: Luxen), és semmi újat, vagy csak nagyon minimálisat tesz hozzá az eredetihez. Kiera Cass javára szóljon, hogy ő nem ezt csinálta, hanem felvette a húsz évvel későbbi fonalat, és ezért nagyon becsülöm.

"Néha pontosan az a személy sétál be az ajtón, akiben mindig is reménykedtél, s megtesz mindent azért, hogy távol tartson magától."

Az is érdekes volt ebben a kötetben, hogy nem egy kiválasztott, hanem a kiválasztó van a középpontban. Viszont America Párválasztója pont amiatt volt izgalmasabb, mert nem tudtuk, vajon bent marad-e a versenyben. Azért így is kíváncsi vagyok, kit választ majd Eadlyn, nálam idáig Kile a nyerő! Henri nem mozgatott meg bennem semmit. Még Ericet tartom esélyesnek, csakhogy ő nem szerepel a jelöltek között.

Egyébként Eadlynon kívül szinte mindenkit megszerettem, főleg az öccseit, és Kile-t. Nem is értem, két olyan jó embernek, mint Maxon és America, hogy lehet ilyen kellemetlen gyereke, mint Eadlyn. (Ó, mintha Eadlyn is tett volna ugyanilyen megjegyzést, csak ő a Woodwork-családra…) Ahren szimpatikus fiatalember, Eadlyn tökéletes ellentéte. Tetszett benne, hogy képes józanul gondolkodni, de akkor nőtt igazán nagyot a szememben, amikor meglépte azt a bizonyos dolgot a könyv végén. Kadent az eszéért szerettem, Ostent pedig rosszcsont mivoltáért. America és Maxon sajnos nem sokat szerepeltek, és nekem ebben a könyvben olyanok voltak, mintha idegenek lennének; folyton elfelejtettem, hogy ők ugyanazok, akikért annyit szurkoltam az első három kötetben.

"A szerelem másra sem jó, mint arra, hogy lerombolja az ember védelmi vonalait, márpedig én ezt nem engedhettem meg magamnak."

Volt még itt valami, ami bökte a csőröm: Eadlyn tényleg ennyire nincs tisztában a szülei Párválasztójával? Ezt nehezen tudom elképzelni. Hiszen már azt is dokumentálták, már akkor is adták a tévében a Híradót... Talán sok részlet kimaradt a tudósításokból, de ennyire tudatlan csak akkor lehet Eadlyn, ha America nem mesélt róla egy szót sem, a lánya pedig nem is kérdezte. Roppant furcsa.

Azért jó, hogy elolvastam, mert kicsit visszalátogathattam Illéába, és felidézhettem, mennyire szeretem. A befejezést majd még valamikor elolvasom, aztán újra sorra kerítem az eredeti trilógiát, majd szépen elfelejtem, hogy létezik hozzá folytatás (hacsak A korona nem lesz nagyon-nagyon meggyőző, amiben azért még reménykedem).

"Nem hinném, hogy az ember pontosan tudná, mit is keres, egészen addig, míg meg nem találja."

Rég volt ilyen nehéz dolgom, hogy nem tudtam eldönteni, hány pontot érdemel egy adott könyv. Most viszont így jártam A koronahercegnővel, mert egyrészt nagyon szerettem, másrészt legszívesebben elfelejteném. Ezt a négy pontot vegyétek inkább három és félnek, amit felfelé kerekítettem.