Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak 2.Oldalak száma: 254 oldal
Megjelenés éve: 2009
Eredeti megjelenés: 2006
Fordította: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Kaméleon könyvek
Eredeti cím: The Sea of Monsters
ISBN: 9789632450971
Műfaj: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,22 / 5
Moly.hu átlag: 92%
Fülszöveg:
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…
Én és a könyv
Olvasva: 2016. december 9-10.
A sorozat első részét, A villámtolvajt kb. egy éve olvastam, és magam is meglepődtem azon, mennyire tetszett. Természetesen A szörnyek tengere is felkerült a várólistámra, arra várva, hátha kiválasztja valaki egy kihívásra, ami most meg is történt.
Véleményem
Egy év telt el A villámtolvaj cselekménye óta, egy csodálatos, nyugodt, szörnymentes év. A tizenhárom éves Percy Jacksont egyetlen nap választja el attól, hogy végre befejezze a hetediket. Szép remények! Tornaórán kiderül, hogy a detroiti cserediákok igazából laisztrügónok, és Percyre támadnak. Percy egyetlen barátja, a nagy melák Tyson megmenti a fiút, és Annabeth is feltűnik; a Félvér Tábor hatalmas veszélyben van, azonnal indulniuk kell. Tyson is velük tart, ugyanis ő nem csak egy egyszerű, nagyra nőtt hajléktalan kölyök, hanem egy fiatal küklopsz.
"– Hogy kicsodák mertek rám támadni? Milyen gnómok?
– Laisztrügónok. Az óriás kannibálok északon élő faja támadt rátok. Odüsszeusznak is sikerült beléjük futnia egyszer, de még soha nem hallottam, hogy ilyen délre, mint New York, elmerészkedtek volna.
– Lassú gnómok? Ki se tudom mondani! Nincs valami angol nevük?
– De van. Kanadaiak – vágta rá Annabeth."
A Félvér Tábor védővarázslata haldoklik, folyton szörnyek ostromolják a gyerekeket, és Kheirón sincs többé ott, hogy megvédje őket. Percy módot talál arra, hogy egyszerre mentse meg szatír barátját, Grovert, és a Félvér Tábort. Veszélyes, már-már öngyilkos küldetésre indul Annabeth-szel és Tysonnal, át kell kelniük a Szörnyek Tengerén, ahol olyan ellenségekkel kell szembenézniük, mint pl. Szkülla és Kharübdisz, a szirének, Kirké, vagy épp Luke.
 |
| [Forrás] |
Jó úton járok afelé, hogy a Percy Jackson és az Olimposziak betornázza magát a kedvenc sorozataim közé. Rick Riordan valami zseniális író, és a kisujjában van az egész görög mitológia. Ezt a két erősségét úgy párosítja össze, hogy egy felettébb kalandos regénysorozat süljön ki belőle, ami egyszerre tanít és szórakoztat.
A kötetben szereplő ellenségek nagy részét már ismertem. Kirkét, Szküllát, Kharübdiszt és a sziréneket a Kacsamesék egyik epizódjából (ami nem mellesleg a kedvencem volt, megvolt videókazettán, szóval rengetegszer láttam), Polüphémoszról, a küklopszról pedig kilencedikes koromban, irodalomórán hallottam. Jó volt újra találkozni velük, feltámadt bennem a nosztalgia.
"Az is ínyemre lett volna, ha látom, hogy Kronosz megfizet a gazságaiért. Az ember azt hinné, hogy a titán király megtanulta a leckét, amikor eónokkal ezelőtt legyőzte őt a többi isten. Millió darabra vágva és az Alvilág legsötétebb sarkába hajítva igazán kapizsgálhatta, hogy idefenn nincs rá szükség. Gondolná az ember. És persze tévedne. Merthogy Kronosz halhatatlan, és Tartarosz legmélyebb bugyrában, örök fájdalomtól kínozva, csakis arra vágyakozott, hogy egyszer visszatérhessen, és bosszút állhasson az olimposziakon."
Az sem okozott gondot, ha egy bizonyos mítoszról még nem hallottam, mert a fontos tudnivalókat is beleszőtte az író a történetbe. Egy pillanatig sem éreztem magam tudatlannak olvasás közben, viszont most, hogy befejeztem, valamivel műveltebb vagyok. Mégis hány ifjúsági regény olvasása után mondhatom ezt el magamról?
A könyvben nem csak a régi legendák elevenednek meg, hanem egy új probléma is felvetül, amit meg kell oldani. Luke egy szörnyűséges dologra készül, és ha eléri a célját... nos, az hatalmas pusztításhoz vezet. Egyelőre Luke az ellenség, ám valójában csak egy eszköz, a kirakósnak egyetlen pici darabja. Egy fontos, rendkívül veszélyes, cseppet sem elhanyagolható darabja.
"– Grillezett szatír mangó-csatnival – ízlelgette a szavakat cuppogva Polüphémosz. – Te is szatír vagy? – kérdezte végül Clarisse-tól.
– Hogy én?! Szatír!? Lány vagyok, méghozzá Árész lánya, te hormonkezelt vakegér! Most pedig oldozz el, hogy letéphessem a karodat!
– Miért tennél te olyat?
– Hogy lenyomhassam a torkodon – vicsorgott Clarisse.
– Nem vagy te egy kicsit pofátlan?"
Rick Riordannak van egy olyan erőssége is, amit eddig még nem említettem: a humor. Fantasztikus, milyen komikus helyzeteket tud teremteni! A kedvencem Grover menyasszonyi jelenetei voltak, ahogy a bolondját járatta a küklopsszal. Néhol kicsit át is esett az író a ló túloldalára, lásd Kheirón rokonait, a bulipónikat.
Ami a könyvből készült filmet illeti: harmadik próbálkozásra sikerült csak megnézni, az első két alkalommal nemes egyszerűséggel bealudtam. Már csak annyira emlékszem belőle, hogy volt benne egy küklopsz, és hogy Annabeth szőke lett; hát, kb. ennyire fogott meg. Még jó, hogy a színészek időközben felnőttek, így talán nem kell félnünk további feldolgozásoktól.
Tavaly A villámtolvaj is nagyon tetszett, de A szörnyek tengerének sikerült felülmúlnia. Kíváncsi vagyok, mit hozhat még Percy Jackson története. Ha a sorozat első két kötetéből kell kiindulnom, biztos vagyok benne, hogy a folytatások is legalább ennyire elnyerik majd a tetszésemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése