Jennifer A. Nielsen: The False Prince - A hamis herceg

Sorozat: Hatalom-trilógia 1.
Oldalak száma: 342 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Szujer Orsolya
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: The False Prince
ISBN: 9789633738696
Műfaj: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,22 / 5
Moly.hu átlag: 95%

Fülszöveg:

Egy ​​merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. 

Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. 

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. 

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. 

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. augusztus 10-18.

2015 novemberében szereztem be ezt a könyvet, mert kellett valami A tűz örököse előrendelés mellé, és egy ideje már birizgálta a fantáziámat A hamis herceg is. Pedig eleinte nem éreztem úgy, hogy ez kellene nekem, aztán egyre csak szembejöttek velem a pozitívabbnál pozitívabb vélemények, majd megjelentek a következő kötetek, azokat pedig még nagyobb elismerés övezte... Hát, gondoltam, megnézem magamnak, miért is szeretik annyian.

Véleményem

Sage tizennégy éves létére igazi bajkeverő, ügyes kezű tolvaj, megrögzött hazudozó, de remek túlélő. Egy alkalommal lopáson kapják, és egy Conner nevű ember kimenti, csupán azért, hogy magával vihesse a birtokára. Nem Sage az egyetlen árva, aki Connerrel utazik; más, kinézetre hasonló fiúk is vele tartanak. Conner ugyanis egy olyan tervvel állt elő, ami teljes egészében kimeríti a hazaárulás fogalmát: kineveli a gyerekeket a régen eltűnt Jaron hercegnek, és magával viszi a palotába azt a fiút, aki a legmeggyőzőbben tudja alakítani a szerepet.

"– Türelem, Sage. A türelem az uralkodók egyik ismérve.

És ez volt az első árulkodó jel arra, miért is vett minket magához Conner. Mindannyian hatalmas veszélyben voltunk."

Tobias és Roden, a két másik árva nagyon lelkesek: bármit megtesznek, amire Conner kéri őket, és igyekeznek a kedvében járni. Sage messze nem ilyen engedelmes: folyton borsot tör Conner és a szolgái orra alá, bajba keveredik, sokat jár a szája. Igyekszik megszabadulni ettől a tehertől, nem akar herceg lenni, de halott sem - mert nem kérdés, hogy csak egyikükből lesz herceg, a másik kettőből pedig hulla. Ugyan nem ejteti ki magát a versenyből, de elhatározza, hogy ha Conner őt választja, akkor az Sage feltételei szerint fog történni...

Nagyon tetszett Carthya történelmének e szelete, az ilyen lovagkori fantasykban mindig érdekesnek találom a királyságok kül- és belpolitikáját, na meg az uralkodói családot. Lehet, hogy ez csak a háttértörténet egy része, de nagyon is meg tudja határozni a regényt. Ez A hamis hercegnél különösen jól sikerült, fontos szerepe van a konfliktusnak Avenia és Carthya között, és annak is, ahogy Eckbert király az országot kormányozta, elkerülve a háborúkat. Azt is imádom, ha egy történet kitalált világban játszódik, amihez saját térkép készült; ilyen A hamis herceg is, de régen láttam ennyire bagatell, ennyire elnagyolt, kidolgozatlan térképet. Szerencse, hogy kb. ez az egyetlen hibája a könyvnek (és nem a történetnek), és ez semmit sem von le az olvasási élményből.

"– Mrs. Turbeldy figyelmeztetett, hogy szeretsz elszökdösni. Hová szoktál menni? – kérdezte Conner.

– Természetesen templomba. Hogy meggyónjam a bűneimet."

A szereplők közül csak egyetlen személyt tudtam száz százalékosan megkedvelni, és az Mott volt (Conner egyik embere, akiről sokáig azt hittem, a kocsis és semmi több). Mindenkinek voltak jó és rossz tulajdonságai is, amit csak azért emelek ki, mert mostanában több egysíkú karakterrel találkozom, mint jól árnyalttal. Sage pl. vicces volt, de a sorozatos bajkeveréseitől, beszólásaitól néha már becsömörlöttem. Tobiast a regény végéig gyűlöltem, Rodent meg egész szimpatikusnak találtam, aztán a végére mindez megfordult.

"– Mit érdekel engem a sportszerűség? – kérdeztem. – Ha az életem a tét, akkor már nem játékról van szó. Nem fogom felütni a szabálykönyvet, hogy megnézzem, a túlélésem mások szerint sportszerű-e."

Még a könyv elején volt egy nem múló sejtelmem: még akkor sem tudtam elengedni ezt a megérzést, amikor minden ellene szólt. És végül igazam is lett, lelőttem magam elől a nagy csattanót. Mégis imádtam azt a két fejezetet, ami tisztába teszi a dolgokat, és mindent megmagyaráz. Bámulatos, hogy egyetlen mondat mennyire más megvilágításba képes helyezni az egész addigi cselekményt, nemde?Ám nem csak a nagy leleplezés teszi emlékezetessé a végkifejletet: viszonylag rövid idő alatt sok minden történik, körömrágósan izgalmassá válik az amúgy is élvezetes könyv.

Nagyon, nagyon tetszett ez a regény, bátran ajánlom mindenkinek, főleg fiatal fiúknak (ne tévesszen meg az a vörös pötty rajta). Egyébként is rejtély számomra, miért került ez a könyv a Vörös pöttyös kategóriába, de én nem bánom. Lehet, hogy nem is vettem volna máskülönben a kezembe, és akkor hatalmas élménytől fosztottam volna meg magam!