Oldalak száma: 450 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Logos
Kiadó: Ciceró
Eredeti cím: Allegiant
ISBN: 9789635398768
Műfaj: YA, sci-fi, disztópia, romantikus
Goodreads átlag: 3,64 / 5
Moly.hu átlag: 76%
Fülszöveg:
Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.
Én és a könyv
Olvasva: 2016. december 2-4.
Míg A beavatott kedvenc könyvem lett, A lázadó sokkal kevésbé tetszett. Dacára annak, milyen brutális függővéggel zárult A lázadó, féltem a folytatástól. Minden lehetséges kihívásra beneveztem A hűségessel, pl. a tavalyi és az idei Könyvmoly Párbajra is, de még ez sem motivált eléggé. Most viszont eljött a befejezés ideje, mert a TVK decemberi fordulójára ezt (és Rick Riordantől a Szörnyek tengerét) választotta ki nekem egy molytársam.
Véleményem
Figyelem! Ha nem olvastad még A lázadót, akkor csak saját felelősségre olvasd el ezt a bejegyzést, ugyanis cselekményleírást tartalmaz az előző kötetekre vonatkozóan!
Hol is tartunk most? Tris nyilvánosságra hozta a videófelvételt, ami mindent megváltoztat. Van élet a kerítésen túl, és az elfajzottak dolga, hogy a kintiek segítségére siessenek. Janine nem zsarnokoskodhat többé a városon, mert megölik. De ez nem jelenti azt, hogy a lakók békében élhetnek: Evelyn veszi át az irányítást, és hiába mások az elvei, a módszerei ugyanazok. Erővel eltörli a csoportrendszert, és kivégezteti azokat, akik a hatalom ellen vannak.
Egy új csoport tűnik fel, a Hűségesek: az ő véleményük az, hogy alkalmazkodni kell a városalapítók eredeti céljához. Vagyis a csoportokat meg kell tartani, és ki kell deríteniük, mi van a kerítésen túl. A Hűségesek meg is szervezik a szökést, és egy nagyobb csapat elindul az ismeretlen világba. A csapat olyan tagokból áll, mint Tori, Tris, Négyes, Cara, Christina, Caleb, Peter és Uriah.
Arra egyikük sem számít, hogy mit találnak odakint. Nem egy haldokló társadalmat, hanem a Genetikai Jóléti Hivatalt. Itt kapnak ételt és szállást, mi több: információkat. Megtudják, hogy Chicago a kísérleti városok egyike, és a Hivatalban mindent szemmel tartanak. Megtudják, miért volt szükség erre a kísérletre, és miért olyan fontos, hogy minél több elfajzott legyen. Tris pedig egy új oldalról ismeri meg az elhunyt édesanyját, aki egy nagyon fontos szerepet töltött be mind a Hivatalban, mind a kísérletben. Ám ahogy az lenni szokott, a sok válaszban sok féligazság is rejtőzik, és a Hivatal sem olyan jószándékú, mint amilyennek vallja magát. Trisnek és Tobiasnak fel kell tennie a kérdést: mi a fontosabb, a város sorsa, vagy a Hivatalé? Meg lehet-e menteni mindent, és ha nem, mennyit hajlandóak áldozni?
A harmadik, befejező kötet kicsivel másabb, mint az előzőek. Korábban csak Tris szemszögéből olvashattunk, most Tobias is saját fejezeteket kapott. Szerintem ez jó ötlet volt, mert Tris és Tobias sokszor külön utakon jár. Más tevékenységekben vesznek részt, és a nézőpontjaik is többnyire ütköznek. Így aztán kevés romantikus jelenetet élünk át, de ez sem igazán zavar. Mindennek megvan a maga helye és ideje, és Tris is, Tobias is tudják, hogy ez az időszak nem alkalmas.
"Annyira féltem attól, hogy újra meg újra összeütközünk majd, ha együtt maradunk, és hogy az összecsapásaink ereje megtör engem. De most már tudom, hogy olyan vagyok, mint a penge, ő pedig a köszörűkő…Erősebb vagyok annál, hogy ilyen könnyen eltörjek, és valahányszor megérintem őt, csak még jobbá és élesebbé válok."
A cselekményt tekintve két részre lehet osztani a könyvet: a lázadás előttre és utánra. Mint már említettem, a Hivatal is eltitkol/manipulál dolgokat, és ezt nem mindenki tűri tétlenül. Az egyik ott dolgozó tudós lány, Nita felkelést szervez, amibe Négyest és Trist is bevonja. Az akció balul sül el, egyesek belehalnak, másokra csak fogság vár. A lázadás előtt viszonylag lassan folynak az események, a hangsúly az új információkon van: Trisnek és a többieknek sokat kell megemészteniük, és azt is el kell dönteniük, mit hihetnek el és mit nem. A felkelés viszont mindent megváltoztat. Beindulnak a vészharangok, és nem csak a Hivatalt sújtja válság, de ennek köszönhetően Chicagót is. A könyv innentől fogva egy versenyfutás az idővel, hogy a lehető legtöbb ember élje túl.
"Sokféle úton-módon lehet bátor az ember ebben a világban. A bátorság olykor azt jelenti, olyasvalamiért kell élned az életed, ami túlmutat rajtad – vagy valaki másért. Van, hogy ehhez mindenről le kell mondanod, amit valaha is tudtál, vagy mindenkiről, akit szerettél – valamilyen magasabb rendű cél érdekében.
De előfordul, hogy nem.
Néha nincs többről szó, mint arról, hogy összeszorítsd a fogad, amikor fájdalom gyötör. Bátorság kellhet a nap mint nap végzett munkához, a lassú haladáshoz egy jobb élet felé."
A filmes borító |
Most, hogy a főszereplőink előtt kitárult a világ, új karaktereket is megismerhettünk. A legfontosabbak közülük David és Nita. Bár a kettőjük szándéka nem is lehetne különbözőbb, egy valami közös bennük: egyikükben sem bíztam. David a Genetikai Jóléti Hivatal vezetője, és régről ismerte Natalie-t, Tris édesanyját. Egyértelmű, hogy volt közöttük valami, erre Tris is rájön, de a következtetéseket is levonja. David tudott a támadásszimulációról, mégsem tett ellene semmit, vagyis felelős Natalie haláláért. Nita sem sokkal jobb: hiába nemesek a szándékai, ha hazugsággal és erőszakkal akarja elérni a céljait. Négyest persze az ujjai köré csavarta, így Tris annál inkább ódzkodott tőle. Mondjuk úgy, hogy én Tris helyében is fel vagyok háborodva Nitára és Tobiasra is.
Veronica Roth már bizonyította, hogy nem fél végezni egy-egy szereplővel. A Divergent univerzuma egy nagyon kemény, kegyetlen világ, és ha a háború nem követelne áldozatokat, akkor nem is lenne hiteles. Döbbenten olvasgattam a molyos értékeléseket, hogy az olvasók többsége a vége miatt húzta le a könyvet. Nos, szerintem Veronica Roth kifejezetten hatásos véget írt a trilógiának. Végre egy olyan befejezés, ami nem cukorszirupban ázik, mégis megoldást, megnyugvást hoz. Kegyetlenség volt? Naná. De ha másképpen történik, az nem illett volna a Divergenthez.
"Nem tartozom sem az Önfeláldozók, sem a Bátrak közé, sőt az Elfajzottakhoz sem. Ahogy a Hivatalhoz, a kísérleti városokhoz és a határsávhoz sem. Azokhoz az emberekhez tartozom, akiket szeretek, ők pedig hozzám tartoznak – azt, hogy ki vagyok, sokkal inkább ők határozzák meg: a szeretet és a hűség, amellyel viszonyulok hozzájuk, mint bármely szó vagy csoport."
A film nyomokban Trist és Négyest tartalmaz! Az első két film sem alkalmazkodott már szorosan a könyvekhez, de A hűséges már messze elrugaszkodott tőle. Amúgy sem egy nagy kaland a mozis változat, már alig emlékszem belőle valamire, a könyv sokkal nagyobb hatással volt rám.
Csak két tényezőt emelnék ki, ami miatt nem adok öt pontot. Az egyik, hogy a könyvben rengeteg magyarázat van, túl tudományosan megfogalmazva. Nagyjából értettem én, de akkor is olyan érzésem volt, mint közgazdász hallgatóként beülni egy biotechnológiai órára. A másik pedig az, hogy A beavatott öt pontot kapott, és messze azt a kötetet szerettem a legjobban, A hűséges hiába tetszett jobban A lázadónál, A beavatott szintjét nem érte el. Örülök, hogy végül mégis sorra kerítettem ezt a könyvet, és megbizonyosodhattam arról, nem mindig érdemes a molyos százalékra hagyatkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése