Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Sorozat: Szívzűrterápia strébereknek 1.
Oldalak száma: 232 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Vándor Judit
Kiadó: Móra
Kiadói sorozat: LOL-könyvek
Eredeti cím: The Avery Shaw Experiment
ISBN: 9789631198270
Műfaj: YA, romantikus
Goodreads átlag: 4,06 / 5
Moly.hu átlag: 92%

Fülszöveg:

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…

Én és a könyv

Olvasva: 2016. május 26. -- május 29.

Ez volt az első olvasmányom Kelly Oramtól, és egyben az első LOL-könyvem. A magyar borító inkább taszított, mint vonzott (akárcsak a többi LOL-könyv borítója); ha nincs a moly.hu, és ezzel a könyvvel a könyvtárban találkozom először, szerintem le sem veszem a polcról. Ám az értékelések és az idézetek meggyőztek arról, hogy érdemes elolvasni.

Véleményem

Aiden és Avery egy napon születtek, babakoruk óta a legjobb barátok. Már-már úgy vannak egymással, mint a sziámi ikrek. Csakhogy Avery nem testvéreként szereti Aident. Olyan tökéletesek együtt, hogy a lányban fel sem merül, hogy Aiden másképp érez iránta. Az első sokk akkor éri Averyt, amikor Aiden közölte vele, hogy a tudósklub helyett a vitakört választja (ezzel Avery egyedül marad a tudományos vásárra készítendő projektben). Majd azt is bejelentette, hogy egy kis szabadságra van szüksége, egy kis távolságra Averytől, és a szülinapjukat is külön kéne ünnepelniük. De végérvényesen akkor törte össze Avery szívét, amikor elmondta, hogy jár valakivel.

Avery természetesen teljesen kibukott. Nem mutatta ki Aiden előtt, de Aiden bátyja, Grayson látta rajta. Avery az anyja kíváncsisága elől a fürdőszobába menekül, és beugrik a zuhanyfüggöny mögé; csak ekkor esik le neki, hogy Grayson épp tusol. Grayson ekkor először már nem egy bosszantó kishugit lát Averyben, és eldönti, hogy segít a lánynak kiszeretni az öccséből.

"…ha egy lány megengedi, hogy magadhoz öleld, amikor az élete darabokra törik, pedig te tök pucér vagy, attól fogva valahogy másképp nézel rá."

Avery kitalálja a megfelelő projektet a tudományos vásárra: be fogja bizonyítani, hogy a szerelmi csalódás hasonlít a gyászhoz, és a gyógyuláshoz át kell esni a gyász hét fázisán (döbbenet, tagadás, alkudozás, bűntudat, düh, depresszió, elfogadás). A projektben Grayson lesz a társa, aki a plusz kreditekért vállalja a részvételt, hogy ne rúgják ki a kosárcsapatból. Grayson tényleg mindent megtesz, hogy Avery szívét meggyógyítsa, és a lány teljesen meg is változik: hajlandó buliba menni, új emberekkel ismerkedni, egyszóval kinyílik előtte a világ. A vonzalom Grayson és Avery között egyre erősebb, és úgy tűnik, sikeres lesz a kísérlet, de Aiden újra és újra bekavar... Grayson már tudja, mit szeretne, de vajon Avery is tudja? És mikor jön rá, hogy amit szeretne és amire szüksége van, az nem ugyanaz?

"Mint teljesen független külső megfigyelő, akinek semmilyen személyes haszna nem származik a kísérlet eredményéből, ezennel kijelentem, hogy újra meg kell csókolnod."

A könyv két szemszögből mutatja be az Avery Shaw-kísérletet: Avery és Grayson szemszögéből. Általában jobban szeretem, ha egyetlen karakter szemén keresztül éljük át a leírtakat, de itt most kifejezetten tetszettek a Grayson-fejezetek is. Nagyon érdekes volt látni, hogy Grayson érzelmei hogyan alakulnak, és mikor mit gondol Averyről és Aidenről. Grayson egyébként is nagyon szerethető karakter, de így, hogy "belülről" is megismertem, teljesen elvarázsolt. Lehet, hogy nőcsábász hírében állt, mégis nehéz lenne nála jobb pasit kifogni. Persze Averyt is nagyon megszerettem, egyedül a "bűntudat-fázisbeli" énét nem tudtam megérteni. Aiden ott rúgott bele, ahol a legjobban fájt, újra és újra... és ő még mindig védte. Én és a legtöbb szereplő is türelmetlenül várta, mikor lép át az ötödik szakaszba, ahol Aiden jól megkapja majd a magáét.

A mellékszereplők közül csak kettőt szeretnék kiemelni, Aident és Libbyt. Előbbit teljes szívemből utáltam. Még úgy is, hogy tudtam: nem természeténél fogva szemét, csak mintha folyton rossz döntéseket hozna. De az első pár rossz döntés után még nekiállt feljebb, és önmagán kívül mindenkit hibáztatott. A végére kicsit enyhült a haragom, de nem tudom, Avery helyében meg tudtam-e volna neki bocsátani. Libby Avery legjobb barátnője. Remek csajszi, hatalmas a szája, és lehet, hogy néha furán jön ki a mondandója, de mindig célba talál vele. Nagyon bírtam, hogy a szerző olyannak alkotta meg Libbyt, amilyennek: egy duci, macskamániás, okos de cserfes lánynak. Ha netán film készülne a könyvből, nem is tudnék mást elképzelni a szerepében, mint egy fiatalabb Rebel Wilsont. Örülök, hogy Libby kapott egy saját kötetet is (Csókelvonó kockáknak), előbb-utóbb azt is sorra kerítem.

"(…) a szerelmi csalódást nem a harag gyógyítja. Hanem a bosszú."

A romantikus szál alakulásának minden percét élveztem. Ez nem az a fajta könyv, ahol a félénk, átlagos lány belezúg a suli bikájába; itt Grayson szeret bele Averybe, míg a lány azt hiszi, hogy Aidenbe szerelmes. Ez számos kínos helyzethez, és hatalmas felismerésekhez vezet majd, de végig az egész annyira aranyos, hogy nem lehet nem szurkolni nekik (Aident meg persze a pokolra kívánni).

A kedvenc jelenetem a zuhanyzós, ez még a könyv elején történik. Később is lesznek romantikus (itt-ott forró) pillanatok, mégis a második kedvencem az volt, amikor Avery jól helyre tette Aident.

"…ekkor fogtam fel, hogy a zuhany alatt állok, egy nagyon meztelen Grayson Kennedyt ölelek, akinek bizonyos testrésze nem kifogásolta ezt a felállást."

Összességében Kelly Oram egy nagyon szerethető könyvet írt, jópofa szereplőkkel, és zseniális humorral. Különleges ízt adott a történetnek a tudomány is, nem sok olyan YA-könyvet olvashatunk, ahol a főszereplő szereti a különböző tudományokat. Egyetlen dolgot sajnálok: hogy alig nyúlik tovább kétszáz oldalnál. Így egy nagyon könnyed délutáni olvasmányt kapunk, ami bármely korosztálynak élvezetes lesz.