Sorozat: Study 1.Oldalak száma: 446 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2005
Fordította: Robin Edina
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Poison Study
ISBN: 9789633737750
Műfaj: YA, fantasy
Goodreads átlag: 4,16 / 5
Moly.hu átlag: 92%
Fülszöveg:
Merénylet, mágia, megpróbáltatások…
A koporsószerű sötétbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok.
Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.
Én és a könyv
Olvasva: 2016. június 5-9.
Érdekes, hogy megjelenésekor egyáltalán nem hívta fel magára a figyelmemet a Méregtan. Egészen VNoémi blogbejegyzéséig nem is tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Gyorsan hozzácsaptam az aktuális KMK rendelésemhez, és végülis a TVK kihívás első fordulójára olvastam el.
Véleményem
A Méregtan főhősnője Yelena, aki már egy éve börtönben sínylődik gyilkosság miatt. Ekkor az aktuális ételkóstoló, Oscove meghal, és Yelena kapja meg a "megtisztelő" feladatot. Valek, a Parancsnok jobbkeze mindent megtesz, hogy tudását átadja Yelenának, és a lány gyorsan tanul. Brazell tábornok viszont nem bírja nézni, hogy fia gyilkosa szabadon garázdálkodhat: folyton katonákat küld Yelena után, a halálára szomjazik. És nem Brazell az egyetlen: egy déli mágusnő is Yelena életére tör. Szerencsére Valek a szívén viseli az ételkóstoló sorsát, és nem hagyja, hogy bárki ártson a lánynak. Ám Valek elsősorban a Parancsnoknak tartozik hűséggel, és az utóbbi időben a Parancsnok egyre különösebben viselkedik. Yelenának és Valeknak is döntenie kell, hogy a szívét vagy az eszét kövesse, de a végén rájönnek, hogy valójában egyiküknek sincs választási lehetősége...
Hiszitek vagy sem, az előző bekezdés a könyv cselekményének kb. tíz százalékát foglalja magába. Maga a könyv nem egészen 450 oldal, de amennyi izgalom, történés van benne, csoda, hogy ekkora terjedelembe belefért. Szinte minden oldalon történik valami, ami előre viszi a cselekményt - sehol nem unalmas, éppen ezért nagyon addiktív, nem könnyű letenni.
A világfelépítés a műfajhoz képest nagyon egyedi. Az ilyen lovagkori fantasykban általában egy királyság a fő helyszín, itt azonban már megtörtént a katonai hatalomátvétel. Ixiában a hatalom Ambrosius parancsnok kezében van, és a terület katonai körzetekre van felbontva, ezekben egy-egy tábornok tartja a rendet. De Ixiát ne úgy képzeljétek el, mint általában a katonaállamokat: itt béke honol, az emberek tartják magukat a Viselkedési Kódex szabályaihoz, és Ambrosius sem az a véres kezű vezető, hanem határozott és igazságos, és azt az egyszerű életet éli, amit maga is hirdet. Persze tökéletes állam nincs: egyes tábornokok másképp gondolkoznak, mint Ambrosius, és érezni a puccs szagát a levegőben.
A szereplők közül Valek (ki más?), Yelena, Janco, Ari és Ambrosius lettek a kedvenceim. Valekról már áradoztam, így ugorjunk Yelenára: nagyon tetszett, hogy nem egy tipikusan tökéletes hősnővel van dolgunk. Yelena gyilkos, ám a körülményeket, indítékait csak lassanként ismerjük meg. Szörnyűségeken ment át, sokan ezt biztos nem bírnák ki ép ésszel, de Yelena átlagon felüli akaraterővel bír. Tisztában van az erősségeivel, és a hibáival is. Ha valakinek, hát neki minden oka meglenne, hogy kiboruljon, de ő inkább felveszi a harcot, és ez nagyon szimpatikussá teszi őt. A kastélyban több emberrel is próbál barátkozni, de igazi barátokra csak Ari és Janco személyében talál rá. Ráveszi a két katonát, hogy tanítsák meg harcolni, és innentől minden szabadidejüket együtt töltik. Ari és Janco Yelena legjobb barátai, a bajtársai, a testvérei lesznek, és náluk jobbat Yelena nem is kívánhatna. Ambrosius parancsnokról is írtam már, ő egy kicsit kakukktojás a kedvenc szereplőim között: csodáltam, hogy ennyire jó és igazságos vezető, hogy ad mások véleményére, hogy mindig megvizsgálja az érem másik oldalát is, de... minden szeretetem elszállt a könyv végén, amikor Yelena sorsáról dönt. Ezt nem fogom megérteni, nem vagyok hajlandó elfogadni, és szerencsére Valek sem.
Még annyi mindenről lehetne beszélni, de minden más vagy apróság, vagy spoileres. Ezért csak egy címszavas felsorolást írnék még ide arról, hogy mit szerettem még a könyvben: Criollo, akrobatika, tűzfesztivál, Rand süteményei, Dilana, Írisz, mérgek, Pillangó Por, mágia, szobrok, Valek lakosztálya, a rejtvény, kémkedés, hűségpróba, konyakest, a Parancsnok titka, mágikus védőfal, harci gyakorlatok, az igazi harcok, a szökevényelkapó-verseny... mind-mind hozzátett a regényhez, és különleges ízt adott neki.
Imádtam. Minden oldalát, minden sorát. Számomra ilyen egy tökéletes könyv, és csak ajánlani tudom, de szigorúan tizenhat év fölött, a véres jelenetek és a kínzásos visszaemlékezések miatt. A Méregtan Sarah J. Maas könyveivel vetekszik; türelmetlenül várom a következő kötetet, hogy vajon lehet-e ezt még fokozni. Én új kedvencet avattam, és mindenkit biztatok, hogy olvassa el, mert ez a könyv minden percet megér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése