Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése

Sorozat: Mara Dyer 1.
Oldalak száma: 448 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2011
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: The Unbecoming of Mara Dyer
ISBN: 9789632454771
Műfaj: YA, romantikus, paranormális, thriller
Goodreads átlag: 4,1 / 5
Moly.hu átlag: 89%

Fülszöveg:

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. november 24-28.

Másodkézből vettem meg a könyvet 2015 júliusában, és azóta is birizgálta a fantáziám. Feltettem a 7. Könyvmoly Párbaj A-listájára is, nehogy tovább halogassam. Aztán kiválasztották nekem a TVK novemberi fordulójára is, plusz belefutottam egy "olvassuk közösen" felhívásba is, szóval Mara Dyer megkoronázta a novemberemet.

Véleményem

"A nevem nem Mara Dyer, de az ügyvédem azt mondta, muszáj kitalálnom magamnak valamit. [...] Tudom, fura, ha az embernek álnév kell, de higgyétek el nekem: jelenleg ez a legnormálisabb dolog az életemben. Valószínűleg még ennyit se lenne szabad elárulnom. De ha nem lenne ilyen lepcses szám, akkor senki sem tudná meg, hogy egy tizenhét éves Death Cab for Cutie-rajongó felelős a gyilkosságokért. Senki sem tudná meg, hogy van egy négyes átlagú tanuló, akinek a kezéhez emberek vére tapad. Pedig ezt mindenkinek fontos megtudnia, neked is, nehogy te legyél a következő áldozat."

Ezzel a pár sorral indítja útjára Mara a nem mindennapi, hátborzongató történetét. Ki ő? Mi történt vele? Hogy került az összeomló elmegyógyintézetbe, és hogyan haltak meg a barátai? De legfőképpen: milyen szerepe volt neki mindebben? Ezek azok a kérdések, amelyekre az első kötetben keressük a választ.

Mara gyászol, hiszen elveszítette Rachelt, egy olyan barátnőt, aki óvodás kora óta mellette állt. A balesetben egy testvérpár is meghalt: Claire volt Rachel új barátnője, Jude pedig Mara pasija. Ez a gyász viszont kissé szokatlan módon jelentkezik: Mara néha látja Jude-ot, és néha, amikor tükörbe néz, nem a saját, hanem Claire arca néz vissza rá. Nem fér hozzá kétség: PTSD-je van (*poszttraumás stressz szindróma). Mara szentül meg van róla győződve, hogy környezetváltozásra van szüksége a gyógyuláshoz: így köt ki a Dyer-család Miamiban.

[ a-lise | DeviantArt ]

Egy hosszabb, tünetmentes időszak után úgy tűnik, itt az ideje, hogy Mara visszaüljön az iskolapadba. De az első napra nem csak a szokásos "új lány"-érzés nyomja rá a bélyegét; Mara megint látja Jude-ot, a tükörben Claire-t, és egy ízben a tanterem is Mara fejére omlik. Ezt követően a hallucinációk hol ritkábban, hol sűrűbben jelentkeznek, olykor Mara testi épségét is fenyegetik. Többé nem hihet a saját szemének sem. Aztán megtörténik az első haláleset...

Ez a könyv meglepett. Számítottam rá, hogy tetszeni fog, de akkor sem tudtam, mit várhatok tőle. Valami véreset? Valami hajmeresztőt? Valami természetfelettit? Fogalmam sem volt róla, mire gondoljak "YA thriller" alatt, de ha a Mara Dyerre kell alapoznom, akkor még, még, még YA thrillereket akarok!

És ha már elsődlegesen a thrillerek közé sorolom a könyvet, az ijesztő részek kielemzésével kezdeném. Nehéz megmondani, hogy volt-e a könyvben elegendő mennyiségű borzongatás. Szívem szerint elfért volna még néhány horrorisztikus hallucináció, főleg a "rózsaszínű", romantikus jelenetek közé. Viszont a könyvben lévők is annyira jól meg vannak írva, hogy nem támadt komolyabb hiányérzetem. A "kedvencem" a Claire-tükörkép volt: a tükör egyébként is olyan misztikus dolog, nem csoda, hogy a legtöbb horrorban van valami szerepe. (A tavaly karácsonyi céges vacsorán az egyik kolléganőm mesélt tükrös sztorikat; azóta sosem megyek be a sötét fürdőszobába, mindig kapcsolok villanyt, és soha nem nézek bele a tükörbe éjjel.)

A parajelenségek mellett nagy szerepet kap a romantika is. Azt hihetnénk, ez a kettő nem nagyon illik össze (én is így gondolom), de ez könyv a kivétel, ami erősíti a szabályt. Mara és Noah kapcsolata döcögősen alakul, a srác valamiért folyton bepróbálkozik Maránál, de többnyire kosarat kap. Mara próbálja meggyőzni magát, hogy Noah csak egy pöffeszkedő szépfiú, aki egyetlen dolgot akar: megdönteni az új lányt. Egy idő után Noah próbálkozásai "beérnek", mert már Mara sem tudja tagadni a vonzalmat; de ez nem azt jelenti, hogy boldogok is lehetnek együtt. Mara elmebaja nem könnyíti meg a fiatalok életét, és kiderül, hogy Noah is többet tud annál, mint amit kimutat. Én nagyon szurkolok, hogy együtt lehessenek. (Az első kötet nyitva hagyta ezt a szálat.)

A cselekményben jól váltakoznak a tipikus YA (csajos eszmefuttatások, pasigondok, sulis problémák) jelenetek és a hajmeresztő parajelenségek. Néha a YA nagyon előtérbe kerül, na, olyankor kicsit untam a könyvet, mindig vártam, hogy történjen már valami. Cserébe egy ponton (címszavakban: Joseph, Everglades, aligátorok) beindulnak a dolgok, de olyannyira, hogy teljes felfokozott állapotban olvastam. Dörömbölt a szívem, féltem is, hogy beindul a szülés, erővel kellett becsuknom a könyvet. (Fél óráig bírtam ki, aztán ott folytattam, ahol abbahagytam.)

"Néha az elménk megvéd minket bizonyos dolgoktól, amíg készen nem állunk arra, hogy megbirkózzunk velük."

Egy dologgal nem vagyok kibékülve, de ez úgy bele van épülve a könyvbe, hogy el sem tudom magyarázni rendesen. Amikor Noah és Mara felfedezik, mire képesek (együtt és külön-külön), nálam már átlépi a fantasy küszöbét. Jobban örültem volna, ha megmaradunk a hallucinációk/téveszmék szintjén, amit még ki lehet magyarázni tudományosan.

A karakterek is egész jól sikerültek. Nem mondom, hogy Marát nagyon megkedveltem volna; makacs egy lány, de határozottan vannak olyan értékei, amelyek miatt felnézek rá. Noah sokáig egy egyszerű álompasinak mutatta magát (én túl sokat olvasok, nekem ez már rég nem elég, ha valaki szexi, kedves, okos és még gazdag is), látszólag tökéletes. Mindezek ellenére megkedveltem őt, először akkor, amikor állatorvoshoz vitte Mabelt, utána pedig akkor, amikor megtudtam, hogy áll a pénzhez. A kedvencem mégis Joseph volt, Mara kisöccse. Ő a legkevésbé hiteles karakter (mégis melyik tizenkét éves fiút érdeklik a tőzsdei hírek?), de aranyos és szeretnivaló. Sírtam, amikor belegondoltam, mi mindent kellett átélnie.

Azt kell mondjam, ez egy remek könyv, ami a műfajában tökéletesen megállja a helyét. Michelle Hodkin első regényével maga mögé utasít rengeteg, már befutott szerzőt. Engem határozottan meggyőzött arról, hogy érdemes lesz követnem a munkásságát. Már érik bennem az elhatározás, hogy meglepem magam karácsonyra a Mara Dyer második kötetével (ééés.. már meg is rendeltem). :))

A könyv trailere